Bartha László: Bár háromcsatáros felállásban is játszottam már, jobban kedvelem a „klasszikus”, kéttámadós felállást. Míg előbbiben a center poszton szerepeltem, s ezáltal jóval kötöttebb volt a feladatom, utóbbiban szabadabban játszhatok, lehetőségem van visszalépni, s ez az, amit igazán kedvelek.

Horváthról: Gólérzékenységét bizonyítják az utánpótlás bajnokságokban szerzett gólkirályi címei. Dávid az a fajta játékos, akiről – nincs rá kifejezőbb megjelölés – befele csorog a labda. Ehhez persze jó időben, jó helyen kell lenni, ami bár egyszerűen hangzik, mégis csak kevesen tudják…

Jovánczairól: A befejező csatár tipikus példája Jova. Kiváló érzékkel érkezik a passzokra, beadásokra. Más típusú támadó, mint én, éppen emiatt egészítjük ki remekül egymást.

Tököliről: Az elmúlt hetekben közös edzéseink során közelről is meggyőződhettem arról, milyen remek játékos, gólerős támadó. Befejező csatár, ugyanakkor Zolihoz képest többet lép vissza labdákért. Hogy milyen páros lennénk? Talán a pályán majd kiderül…